Tartalom:"Laia rabszolgalány az írástudók népéből. Elias katonanövendék a harcosok közül. Egyikük sem szabad: mindketten a birodalom könyörtelen rendjének rabjai.
A harcosok birodalmában az ellenszegülést halállal büntetik. Akik nem kínálják fel életüket és vérüket a császárnak, azok azt kockáztatják, hogy szeretteiket kivégzik, a birodalom elpusztít mindent és mindenkit, ami és aki kedves számukra.
Ebben a kíméletlen világban él Laia, akit a bátyjával együtt nagyszüleik nevelnek. A kis család szegényesen tengődik napról napra. Igyekeznek kerülni a birodalom figyelmét, hiszen sokszor tanúi lehettek annak, mi történik az olyanokkal, akik szembeszegülnek a hatalommal.
Ám amikor Laia bátyját lázadás vádjával lefogják, a lány nehéz döntésre kényszerül. Az Ellenállás titkos csoportjának tagjai segítséget ígérnek neki testvére kiszabadításához, de cserébe azt kérik, hogy legyen a kémjük a harcosokat kiképző Sötétszirt katonai akadémián, ahová a kegyetlen parancsnoknő szolgájaként kerül be.
Munkája során Laia megismerkedik Eliasszal, aki évfolyamelső az akadémián, az avatás küszöbén áll. Mégis szökésre készül, pedig pontosan tudja, hogy ezért kínzás és halál jár. Ám Elias már nem hisz abban, hogy a harcosok kegyetlensége a birodalom érdekén kívül egyéb ügyet is szolgálna, és meg akar szabadulni a zsarnokságtól, melynek fenntartására kiképezték.
Laiával hamar ráébrednek, hogy a sorsuk szálai összefonódtak, és hogy a döntéseik akár a birodalom jövőjét is megváltoztathatják. Vajon összeütközik és harcban szétrobban, vagy éppen eggyé olvad a két fiatal világa?"
Én és a könyv:
A borító volt az első ami megfogott, aztán a tartalom is megtetszett.
"Az életben annyi jelentőség nélküli pillanat van. Aztán jön egy nap, és egyetlen pillanat meghatározza az összes azt követő másodpercet."
Ez egy jó kezdés volt.
Az írónő szuperül felépítette a könyv alapjait és ezt az új, kegyetlen világot.
Ez egy jó első kötet volt.
Picit emlékeztetett engem a "Nyertes átka" című könyvre. Leginkább az alapjai: Leigázott nép, lázadó az ellenség oldalán stb.De míg a fentebb említett regény leginkább az érzelmekre megy rá, ebben a könyvben sokkal több az akció, harc és a vér.
Azt meg külön nagyon bírtam, hogy különböző fantasy lényeket is behozott a sztoriba. Olyan fantasy lényeket amelyek kevésbé ismertek.
A történet elején sokkal jobban élveztem Elias szemszögeit. Közelebb állt a karaktere hozzám. Nagyon tetszett, hogy mennyivel másabb a gondolkodása, mint a társainak.
Imádtam, hogy két szemszögből nézhetjük a dolgokat.Hiszen egyik szemszög szerint a Maszkok kegyetlen vadállatok és nincs szívük. Ám a kadétok szemszögéből nézve megláthattuk az ő emberségüket is. (Már akinél persze, mert voltak közöttük olyanok is akik tényleg szörnyűek voltak és szinte mindenféle emberség hiányzott belőlük.)
Én pedig nagyon imádom az olyan könyveket, filmeket, amik mind a két oldalt megmutatják.
Aztán a közepe körül Laia is megmutatta, hogy van benne spiritusz. Plusz bár néha kissé gyáva volt… Őt épp ez tette emberivé és ettől tudott a későbbiekben fejlődni.
Minimális szintű szerelmi-szál is van a sztoriban, de szerencsére az írónő nem vitte túlzásba.
Szóval összességében tetszett. :) Szerintem majd a második részt is elolvasom.
Ami nagyon tetszett:
Elias karaktere.
Ami nem tetszett:
Volt pár negatív karakter, akit nagyon megutáltam.
Idézet:
"Egy nap a harcedzett ifjak közül előlép az Eljövendő, a Hatalmas császár, ellenségeink végzete, pusztító hadseregünk Parancsnoka. És a birodalom végre kiteljesül."
"– Kétféle bűntudat van – mondom csendesen. – Az, amely teher, és az, amely célt ad az életednek. Hagyd, hogy a bűntudatod hajtson. Hagyd, hogy mindig emlékeztessen, ki akarsz lenni. Húzz egy határt, és soha többet ne lépd át. Van lelked. Talán megsérült, de ott van. Ne hagyd, hogy elvegyék tőled, Elias."
"Hamuban szunnyadó parázs vagy, Elias Veturius. Felizzol majd és égni fogsz, őrjöngsz és pusztítasz. Nem tudsz rajta változtatni. Nem tudod megállítani."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése