Legdrágább mostohabátyám

Tartalom:
"Nem kellene akarnod őt.

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!"

Én és a könyv: 
Tetszett a borító és a tartalom.

Véleményem:
Szóvaaaaaal…
Nagyon szerettem volna szeretni, de nem jött össze.
Nagyon nem olyan volt, mint amire számítottam.
Maga az alap ötlet tetszett, de a kivitelezése nem.

Például volt az a jelenet a vibrátorral… Én meg csak néztem, hogy ez most komoly? xD Az olyan tipikus WTF jelenet volt.
Az írónő poénosnak szánta, de én csak felvont szemöldökkel néztem a lapokra és arra gondoltam: Itt
valakinek nagyon elgurult a gyógyszere. (Elkönyveltem magamban, hogy biztos nincs humorom. xD)

A két főhős személyisége nem különösebben nyűgözött le. Egyiküket sem kedveltem meg, ahogy a mellékszereplőket sem.(Bár nekik szinte nem is volt szerepük.)
De úgy alapból a párosunk kapcsolata sem fogott meg. Egyszerűen túl gyors lefolyású volt.
Eleck bunkó. Greta nyáladzik. Eleck kicsit kedves. Greta még inkább nyáladzik. Eleck megint bunkó és Greta megint csak totál oda van, mert micsodaaaaférfiállat.

Meg igazából nem értettem ezt az évekig elhúzódó szerelmet sem. Jó, mondjuk ez egyéni probléma, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy 7 éven át folyamatosan szerelmes legyek valakibe, akivel nem is találkoztam és nem is beszéltem! Nekem ez annyira nem volt hihető.

A „csavarról” meg ne is beszéljünk. Azt olyan butaságnak éreztem. Nem tartottam sem felkavarónak, sem meghatónak.

Nekem végül is az a semmi extra kategória. Engem nem fogott meg, de egyszer a végére lehetett érni.

Ami nagyon tetszett: 
Túlzás azt mondani, hogy "nagyon", de a könyv eleje jobban tetszett.

Ami nem tetszett: 
A kivitelezés.

Idézet:
"… a szavak (…) mélyebb sebet ejtenek, mint bármilyen fegyver."

"A kedvességemmel fogom sírba vinni."

"– Te azonban a legjobb dolog vagy, ami valaha velem történt. Remélem, egy nap majd azt mondhatom, az egyik legjobb, de egyelőre csak te vagy."