Tartalom:
"Senki sem ér fel Daemon Blackhez.
Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem.
Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják "
Én és a könyv:
Utólagos szülinapi ajándék volt az egyik barátomtól. De, ha nem kaptam volna meg akkor is beszereztem volna valamikor. *-*Véleményem:
Először is örömködjünk!
Szerintem a legnagyobb Luxen fanoknak nem mondok újdonságot azzal, hogy az írónő bejelentette: 2018-ban érkezik Luc trilógiája. Én ennek a hírnek eszeveszett mód örülök, mivel a kis gengszter volt az egyik legkedveltebb mellékszereplőm és olvasás közben végig azon agyaltam, hogy milyen jó lenne róla egy külön sztori. Rettentően kíváncsi leszek és reménykedem benne, hogy a Könyvmolyképző kiadó hamar elhozza nekünk magyarul. ^^
A helyzet az, hogy a könyv legvége mindennél jobban felvillanyozott.
Számomra a több rész szinte eltörpül mellette. Hiszen itt kapunk egy minimális kis felvezetést ahhoz a bizonyos új trilógiához és wááááááááááá!
(Khm... Nagyon értelmesen tudok nyilatkozni, ha épp fangirl üzemmódban vagyok. xD)
De beszéljünk magáról a könyvről. Emlékszem még, hogy anno az Opál nehézkesen indult be számomra. Túl hosszúnak találtam a felvezetését. Itt szerencsére nem éreztem így. ^^A helyzet ugyanaz, mint eddig. Nem kapunk túl sok újdonságot, de amit mégis az szuper.
Például nagyon tetszettek a testvéries pillanatok.
Egyes jelenetek Daemon szemszögéből még sokkal jobban tetszettek, mint anno Katy-ből.
Pedig nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom. (Anno nagy szkeptikus voltam, amikor megtudtam, hogy az Origin-től kezdve lesz Daemon szemszög is. xD Erre most jövök egy ilyen kijelentéssel... Hát igen, az írónő tud és kész. :P)
Örülök, hogy ezt a kötetet is elolvashattam. ^^
A Luxen-ek világa megunhatatlan.
Ami nagyon tetszett:
Amikor Daemon először mondja ki azt a bizony szót.
Illetve az, amikor Katy és ő majdnem meghalnak.
Plusz a leges legvége. *-*
Ami nem tetszett:
....
Idézet:
"– Kat, nem egy regényben vagyunk! – grimaszoltam.
Felrántotta a másik csizmát is.
– Nem? Az szar ügy, mert reméltem, hogy előre szaladsz, és elmondod, mi fog történni. Én tulajdonképpen szeretem a spoilereket."
"Tele volt a szívem.
– Köszönöm!
– De mit?
Végighúztam az ujjaimat a karján, és elmosolyodtam, amikor beleborzongott.
– Mindent."
"– Anyu, úgysem fogunk lefeküdni, akkor amikor itthon vagy.
– Nos, drágám, jó tudni, hogy csak olyankor fekszetek le, amikor nem vagyok itthon."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése