Eleanor és Park

Tartalom:
"Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd.
Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját.
Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De nem tudja kiverni a fejéből.
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják."

Én és a könyv: 

Mindenhol szembejött velem és érdekelt, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte.

Véleményem:

Szerettem ezt a könyvet, de nem tudom megmondani pontosan miért.
Máskor egy ilyen könyvre azt szoktam mondani, hogy unalmas és semmi se történik benne. Ami, ha úgy nézem részben igaz is. De ezt a könyvet mégis szerettem. Azt azért nem mondanám, hogy annyira imádtam, mint gondoltam, hogy imádni fogom. De azért nem is kellett csalódnom.
Pedig az elején, amikor elolvastam azt a rövid részt, hogy Eleanor elment, meg ehhez hasonlók… Első gondolat: Jóóó ég, ez már rosszul kezdődik.

Aztán ahogy haladtam előre… Jééé! Éjjel egy óra… Lehet, hogy nem ártana aludni. xD
Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége és nagyon izgultam, hogy ne valami tragédia legyen. Főleg azok után, hogy megismertük a mostohafatert…. Hát igen…Steve jól megmondta—>
„– Kibaszott mostohafaterok – füstölgött Steve. – Geci szemétláda mind.”
Na, de most ezt félretéve:
Annyira édes volt ez az első szerelem, hogy legszívesebben bemásztam volna a könyvbe, hogy átvegyem Eleanor helyét. Plusz imádtam Parkot. Komolyan! Létezik valahol olyan, mint ő? Sokszor mondom ezt a könyves pasikra… de most halál komoly! Létezik valahol egy Park, aki képes annyira szeretni egy lányt, hogy az már szinte fáj? Komolyan mondom már nekem is fájt, hogy mennyire szereti Eleanort. Pedig én utálom a nyálas pasikat! XD
Aztán ott voltak a szülei, akik megint csak imádni valóak. :) Mondjuk a tesója nagyon el volt hanyagolva. (Mármint, mint karakter)
És, ha belegondolok nem tökéletes ez a sztori. Bár lehet, hogy ezek a dolgok csak az én csőrömet bökik, de: Azt se tudom mi lett Eleanor anyjával és a tesóival. Pár karaktert sokkal jobban megismerhettünk volna, el voltak hanyagolva. (Ahogy azt már Park tesójánál említettem) Pl: Tina és Steve elég érdekes lett a végére. Plusz Eleanor barátnői se voltak kidolgozva.
De nem is tudom… Asszem a vége a legdurvább. Azt hiszem nem értem meg teljesen. XD Nem értem, hogy miért??? Miért???? Miért tette ezt Eleanor, Parkkal?

Enyhe Spoiler:A végén: *Gyanútlanul olvasok és ott az utolsó mondat.* Én: Óh. Biztos a másik oldalon ott lesz, hogy mi az a szó. *Lapozok* Vége a könyvnek…. ……………. HOGY MI VAN????? MI VOLT AZON A HÜLYE KÉPESLAPON????? XD
Mindegy… képzeletben megvan, hogy mi volt: SZERETLEK *-* Mert, ha nem akkor kiakadok. Még ennél is jobban. XD De tuti az volt. Annak kellett lennie!!! Én tudom, hogy az volt ráírva és kész! De, hogy ezzel miért kellett több, mint egy évet várni? -.-" Enyhe Spoiler vége!

Összességében: Nem volt rossz, érdekelt és párszor el lehet rajta mosolyodni is :) Park nagyon jó szereplő és Eleanor sem idegesítő. A vége pedig kicsit kiakasztó! XD

Ami nagyon tetszett: 

Park

Ami nem tetszett: 

A vége.... XD

Idézet:

"Mielőtt egyáltalán meggondolhatta volna, mit tesz, Park hirtelen az ablakhoz csusszant.
– Ülj le – mondta. Mérgesen szakadt ki belőle a két szó.
A lány úgy fordult oda, mint aki nem biztos benne, hogy nem újabb szemétségről van-e szó. – Jesszusom, baszki – mondta Park halkan, és fejével a mellette lévő hely felé intett –, ülj már le!
Leült. Egy szót sem szólt – hála istennek nem köszönte meg –, és úgy tizenöt centi helyet hagyott közöttük.
Park a plexiüveg ablak felé fordult és várta, hogy elkezdődjön a szívatás."

"Úristen. Lehetséges valakinek a kezét megerőszakolni?"

"Hülye. A tollat kellett volna megvennie. Az ékszer olyan nyilvános… és személyes – ezért vette meg. Nem vehetett Eleanornak tollat. Sem könyvjelzőt. Nem könyvjelzőszerűen érez iránta."

"Ha nem tudod megmenteni a saját életedet, akkor érdemes egyáltalán a megmentésre?"