Ezüst maszk

Spoilert tartalmazhat az előző részekre nézve!!!
Tartalom:
"Callum Hunt élete romokban hever.
A legjobb barátja odaveszett. A kém elszökött. A fiú titka kitudódott.

Rács mögé dugták, örökre elzárták a mágusok közösségétől, miután kiderült róla, hogy micsoda – hogy mi válhat belőle.

Ám egy megdöbbentő felfedezés szabadsággal kecsegteti a fiút – amiért nagy árat kellene fizetnie. Vajon ki tud tartani Call, képes hű maradni a barátaihoz és a tanáraihoz? Vagy felvállalja a kockázatot, és elpusztít mindent, amit valaha szeretett?
A negyedik év a Magisztériumban egészen más lesz, mint az eddigiek…"

Én és a könyv: 
Megjelenés után rögtön megvettem, de csak most jutottam el az elolvasásáig.

Véleményem:
Ez a rész jobban tetszett, mint a Bronzkulcs.
És, ha az elején nem lettek volna azok a hülyeségek nyugodt szívvel áradoznék róla.
De a szerelmiszál miatt nem tehetem.
Hatalmas gondok vannak a könyvben és a szereplőknek ezer fajata bajuk van. Komoly és komor problémák…
Call mégis olyan hihetetlen ostobaságokon agyalt, hogy én a könyv felén a szemeimet forgattam.
Nem tetszett ez a buta gondolkodás mód.
- Jajj, vajon tetszem neki? Jajj, vajon igaza van a nőnek és tényleg szerelmes belém? Bla-blaaa-bla.
Plusz olyan fura is, ahogy ez kialakult. Mintha úgy gondolták volna az írónők ; Hmmm ez már az utolsó előtti rész, illene már valamit kezdeni velük.
Egyáltalán nem vettem észre, hogy kettejük között bármi is kezdődne. Oké, az előző részben Call-nak már voltak gondolatai, de semmi komoly. Így ez az egész úgy jött, mint derült égből a villámcsapás.
Meg az a kedélyes viselkedés a gonoszok főhadiszállásán.
Számomra az a rózsaszín szoba például nevetséges volt és sajna nem a jó értelemben. (Szintén egy szemforgatós rész volt. xD) Tudom, hogy oldani kellett a feszültséget valamivel, hisz alapból ez a rész elég komor. De ezek a szobás részek nekem nem voltak viccesek.

Viszont, amikor igazán beindultak az események, amikor megtörtént az-az elképesztő dolog… 0.0  Hát onnantól nagyon tetszett. Előtte is faltam a sorokat(mivel a fentebb említett hibák ellenére érdekelt, hogyan alakul a sztori), de onnantól pláne.
Plusz megható pillanat is akadt, amit imádtam.
Viszont a végén megint kiakadtam és hangosan is megjegyeztem; MIIIIII?

Szóval összességében jó rész volt. :)
Néhány értékelést olvasva azt hittem szörnyű lesz, de szerencsére nem így lett. *-*

Ami nagyon tetszett: 
A vége.

Ami nem tetszett: 
Szerelem.

Idézet:
"– Ööö… – szólt, mivel csodálatosan bánt a szavakkal."

"– Az életem során megtanultam – szólt Anastasia –, hogy nem számít, ki melyik oldalon áll. Az ember vesztét ugyanolyan könnyen okozhatják azok, akik jónak tartják magukat, mint azok, akik nyilvánvalóan önzők."

"Jó,rossz…-szólt. – Mi a különbség?"