Pillangók kertje

Tartalom:
"A ​szépség még soha nem volt ilyen rettentő.

Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.

A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.

Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.

Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…"

Én és a könyv:
Miután beharangozták a megjelenést alig vártam, hogy megjelenjen és elolvassam.

Véleményem:
Fura lenne azt mondani, hogy jó volt…
És egészen biztos vagyok benne, hogy többé nem szeretném elolvasni.
De abban is biztos vagyok, hogy sosem fogom elfelejteni.
Megrázó volt, dühítő, kétségbeejtő és fájdalmas.
Tudnom kellett, hogy milyen szörnyűséget rejtenek az újabb és újabb lapok.
És minél előrébb haladtam a sztoriban annál inkább gyűlöltem a Kertészt és az ő kis kertjét. Alig vártam, hogy végre méltó büntetésben részesítsék.
Ehhez a sztorihoz mindenképp szükséges egy bizonyos hangulat. Én azt tanácsolom, hogy senki se kezdjen bele olyankor, amikor épp nagyon vidám. A kedve hamar más irányba változhat. Hisz szörnyűséges, amit azok a lányok átéltek. Szörnyű, amit a Kertész tett. Szörnyű volt egyre inkább megismerni a Pillangók életét. Ezzel a pasival  biztos, hogy senki sem fog szimpatizálni.
De még a Kertésznél is jobban gyűlöltem Avery-t. Undorító egy alak volt és belegondolni is fáj, hogy a valóságban is létezhetnek hozzá hasonlók.
Desmond meg… Hát komolyan nem tudom róla mit gondoljak. Valamilyen szinte talán megértem… Nem tudom, hogy a helyében én miképp cselekedtem volna…
Főhősnőnk Maya pedig nagyon erős volt. Nála jobb hősnőt nem is kívánhattam volna. Valahogy nem tudnám elképzelni ezt a sztorit egy másik pillangó mesélésében.
Eleinte fura volt a közöny amivel szemlélte a dolgokat és a nyers stílusa is… De az ember fokozatosan hozzászokik mindehhez és elismeréssel szemléli a karakter kitartását és erejét.
Nehéz ennél többet mondanom.
De az biztos, hogy ez volt az első kristály pöttyös könyvem és nagyon magasra tette a mércét.

Ami nagyon tetszett:
Beszippant.

Ami nem tetszett:
Kegyetlen.

Idézet: 

"Nem tanulhatunk meg bátornak lenni. Egyszerűen csak meg kell tennünk azt, ami helyes, még akkor is, ha félünk tőle."

"Azok, akik elég elszántan akarnak hinni valamiben, általában képesek meggyőzni magukat."

"– Vannak megtört emberek, akik megtörtek is maradnak. Mások összeszedegetik a szilánkokat, de hiába igyekeznek helyrerakni őket, kilátszanak az éles szélek."

"Három pillangó egy megtört lánynak: egy a személyisége miatt, egy a tulajdon jeléül, és még egy puszta aljasságból."