"Egy lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához.
Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük.
Talán igaza van.
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?
Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát!"
Én és a könyv:
Megjelenés előtt kinéztem magamnak.
Véleményem:
Sajnálom, hogy ezt mondom, de be kell állnom azok sorai közé akiknek nem tetszett.
Pedig én nagyon szerettem volna szeretni…
Már akkor kinéztem magamnak, amikor még szó sem volt arról, hogy megjelenik magyarul.
Mint írás semmi problémám nincs vele, mivel az írónő gördülékenyen és olvasmányosan ír. Hamar a végére lehetett érni és megvallom őszintén azért nagyon is érdekelt, hogy mi a franc fog ebből az egészből kikerekedni.
De a sok kavarás és a szereplők személyisége nagyon gáz volt.
Akit leginkább kedveltem az még Easton volt, mert rajta látszott, hogy tényleg vágyik némi szeretetre, ami nem feltétlen szerelmi, hanem baráti. Viszont Reed-et nagyon utáltam. Hát ő akkor egy torkon könyökölni való, barom! Ella meg éppen érte van oda… -.-
Ha pedig szereplők, akkor ejtek pár szót Ella-ról is. (Mégiscsak ő a főhősnő.) Mindenhol azt olvastam, hogy „jajj milyen tökös és belevaló”. Kérdem én, miért? Oké, van pár jó beszólása és a sulin belül még egész jól megvédte magát. De amúgy tök könnyen meghunyászkodott Reed-nek.
„Jajj, olyan jól néz ki. Nem tudok ellenállni neki, még akkor se ha egy bunkó paraszt.” Meg ehhez hasonlók.
Az alap ötlet még tetszett is. Sőt a könyv elejét jónak találtam. Igaz néha túlontúl durván bántak szegény Ella-val, de ezt még elbírtam viselni.
Még azt is elbírtam viselni, hogy egyes részek nagyon irracionálisak voltak.
De amikor megjelent ez a „mindenki-mindenkivel kavar egy kicsit” dolog.
Sajnálom, de én nem tudtam lenyelni azt, amit Reed tett. Gusztustalan húzás volt.
Ami nagyon tetszett:
Az alapsztori.
Ami nem tetszett:
Szereplők. Főleg Reed.
Idézet:
"Figyelj, én bírlak. Nem hittem volna, de bírlak. És mivel bírlak, ezért muszáj figyelmeztetnem téged, hogy mi Royalok eléggé el vagyunk cseszve. Jók vagyunk az ágyban, de azon kívül? Mint valami hurrikán."
"– Valaki segített benne, hogy ekkora bunkó legyél, vagy ösztönösen jön?"
"– Legyen egy szép estéd, pihenj, nézzél szappanoperákat…
– Szappanoperákat? Minek nézel te engem, ötvenéves háziasszonynak?
– Oké, akkor nézzél pornót! De ma este nem jössz velünk!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése