Szelídíts ​meg!

Tartalom:
"Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?"

Én és a könyv:
A borítótervező pályázat kiírásakor találtam rá és rögtön megtetszett a tartalom.

Véleményem:
Szóval, ahogy fentebb írtam, már megjelenés előtt kinéztem magamnak ezt a könyvet.
A szerzőtől ez előtt mást még nem olvastam.
Kíváncsi voltam, de egyben kissé tartottam is tőle.
Szégyen, nem szégyen, de a Kis herceget nem olvastam és őszintén szólva valahogy még a könyv után sem vonz.

Szóval a könyv:
Nem volt rossz. Sőt egészen tetszett. :)
Bár szerintem ahhoz képest, hogy tinikről szól eléggé mélyenszántó gondolatok is vannak benne.
Leginkább Kisherceg(Matyi) részéről, ami azért néha kicsit fura volt.
Biztos van olyan fiú, aki ilyen komolyan gondolkodik és ennyire érett ennyi idősen, de én eddig csak Kormihoz hasonló idiótákkal találkoztam, akiknek csak a buli és egyéb dolgok s

zámítanak.
(Ma is a buszon… Pont Budapesten jártam a ma és egy tizenéves srác fennhangon beszélt – kb. az egész jármű tőle zengett –, hogy; „Tesóóó, én bármelyik csajt megszerzem. Most itt válassz egyet és megszerzem. De ne valami öreg picsa legyen, az nem baj, ha kicsit idősebb. Sőt az még jobb is. Tesóóóó, válassz egyet!” Úgy tudtam volna leütni. -.-)
Szóval ez miatt kicsit idegennek éreztem az ő jellemét.
De egyébként meg kedveltem, mert szerethető volt és olyan nyugalmat árasztott még a lapokon keresztül is. (Legalábbis nekem.)
Róka(Regi) meg eleinte eléggé idegesítő volt.
Én mondjuk bírtam, hogy csúnyán beszélt. xD
Csak kicsit több szóból is állhatott volna a repertoár. Általában mindig ugyanazokat a csúnya szavakat ismételgette és néha már eszméletlen idegesítő volt, hogy mindenre azt feleli; Pont leszarom és mindenkire csúnyán néz.
Illetve. Gyűlölte az egész világot. Néha indokolatlanul is bunkó volt, ami nem éppen szimpatikus.
De ha az ember megismeri a sztori előrehaladtával, akkor rájön, hogy igazából csak nehezen kezeli az embereket és a helyzeteket.
Akit én még kifejezetten bírtam az Kitti volt. Nagyon kis aranyos volt a karaktere és csupa kis sziporka. Kár, hogy keveset szerepelt.

Történetileg olvastatja magát és eléggé gördülékenyen halad. Bár volt egy olyan pillanat ahol kicsit alábbhagyott a lelkesedésem.

Aminek le kell záródnia az lezáródik. Aminek meg kell oldódnia, az nagyjából megoldódik.
Nekem bejött az is, hogy Kisherceg nagyban küzd a továbbtanulás nehézségeivel.
Nem olyan rég történt, hogy én is ezeken mentem át és még tisztán él bennem az emlék.
Szóval bár nem vártam tőle túl sokat, pozitívan csalódtam benne.

Ami nagyon tetszett:
Aranyos, olvastatta magát.

Ami nem tetszett:
Néha túl bölcsnek éreztem a főszereplőket egy tizenéveshez képest.

Idézet:
"A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást. Minél többször reménykedik, annál gyakoribb a csalódás."

"Mindig azt próbálta kitalálni, mit várnak tőle mások, de talán most eljött az ideje, hogy azt tegye, ami neki fontos."

"Az rohadtul nem elég, hogy tudod, nem szabad többet gondolnod se rá. Attól még hiányozhat. Talán nem az, amikor rossz volt, de az igen, ami lehetett volna. Vagy ami régen jó volt. Az hiányozhat."