"Mortua egy vidám, szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik: sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál…
Ám ekkor váratlanul berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre sötétebbé válnak.
A szellemek egész életében mellette álltak
– de mi történik, ha most nekik van szükségük őrá?
Valian, az ifjú démon önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért. Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő, tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy éretlen papnőt tudhat?
Vajon fellobbanhat-e szerelem ennyi küzdelem között? A szellemek legyenek minden régi és új olvasóval!"
Én és a könyv:
Karácsonyra kaptam.
Véleményem:
Ez volt 2015. első könyve :)
Ebben a könyvben szinte megelevenednek a szereplők és a történet.
Részletesen kidolgozott, eredeti, izgalmakban és fordulatokban gazdag sztori.
Aki ettől a regénytől szerelmes maszlagot vár, annak csalódnia kell. Bár a szerelem jelen van, nem azon van a hangsúly.
A harcjelenetek oldalakon át ki vannak dolgozva, ami már-már kicsit tömörré vált számomra, de azért élvezhető volt.
Szinte mindenhol azt olvastam, hogy Mortua milyen jó szereplő és mindenki kedvelte. Igen, én is kedveltem, kicsit gőgös, kicsit álmodozó, makacs, vicces, de azért engem néha bosszantott is. Lyr-el szemben – akit én nagyon bírtam – bizalmatlan volt, szinte egészen a végéig és ez idegesített. Illetve értem én, hogy szereti Kait, de amikor vele törődött azért sem repestem. Mondjuk közrejátszott, hogy nem túlzottan szerettem meg Kait. Nekem ő olyan kis szerencsétlen, semmilyen szereplő volt, akit védelmezni kell.
Loghor is egy nagyon szeretett karakteremmé vált, elhivatott és erős volt.
Végül nem feledkezhetek meg Valian-ról sem, hiszen ő a másik főszereplő. XD Éppen csak egy kicsit többet szerettem volna belőle, még jobban megismerni, többet megtudni arról, hogy honnan érkezett stb.
Bírtam a csavarokat és azt is, hogy a gonosz kilétére szinte a végéig nem derült fény. Komolyan… eszembe se jutott az a személy, aki végül lett :D
Nehezen letehető mivel az ember szeretné tudni, hogy mi lesz a vége. :)
Nekem a befejezés is nagyon tetszett, ami újabb kalandokat ígér hőseinknek – még akkor is, hacsak a gondolataimban. xD
Ami nagyon tetszett:
Megalkotott világ
Ami nem tetszett:
Valian szerepelhetett volna többet :D
Kait nem különösebben kedveltem.
Idézet:
– Én nem remélem, hanem ajánlom neki!"
"Valian minden addiginál nagyobb kedvet érzett hozzá, hogy felrúgja és megtapossa."
"Különben is: ha le akarsz nyűgözni egy nőt, akkor az ellenséged vére mocskolja be a ruhádat, ne a sajátod!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése