Hó, mint hamu

Tartalom:
"Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány."


Én és a könyv: 
Kölcsön kaptam. :)

Véleményem:
Én voltam az a lány, akit ez a könyv egyáltalán nem érdekelt. Nagyon sokan már megjelenés előtt áradoztak, hogy "hű de jó, meg olyan szép a borító". Én meg csak néztem ki a fejemből...
Aztán kölcsön kaptam az egyik ismerősömtől, aki áradozott. Én meg ferde szemmel néztem rá. xD
Az első gondolatom az volt, hogy ez az egész Évszakok királyság tök olyan, mint a Csingilinben. Csak a lakók nem tündérek. Bár mivel volt mágia akár még azt is eltudtam volna képzelni, hogy később kiderül, hogy ők is tündérek.
Aztán rögtön azzal nyitott a dolog, hogy van egy csodálatos férfi karakter, aki annyira jól néz ki, de a mi kis főhősnőnk annyira, de annyira nem lehet vele. Erre persze a szemeimet forgattam, hogy; már megint?
Amúgy nekem Mather nem volt szimpi. Egyszerűen nem tudott megfogni a karaktere. Különösebben nem is tudok róla nyilatkozni. Bár a külseje alapján mindenképpen szemrevaló lenne a valóságban. :D

Theron

Meira pedig tipikusan az a lány, aki elismerésre, szeretetre vágyik. De sajnos ezt nem nagyon kapja meg.
Szóval igen, eddig semmi különös. Igaz?
Később pedig jött egy olyan mozzanat, ami miatt meg rögtön a Vörös királynő ugrott be.
Óh, szia Theron herceg!
Érzem, hogy túl sok könyvet olvasok és lassan nincs egy könyv se, amit ne tudnék egy másikkal összehasonlítani, hogy ezt ott már láttam. xD
Eléggé sablonosnak érzetem.
Tudom eddig úgy tűnhetett, hogy nem tetszett nekem ez a könyv. Pedig valójában tetszett. :D

Meira

Mivel ahogy már mondtam sablonosnak tűnt elsőre. Hisz tiltott szerelem, szerelmi háromszög, meg nem értett főhősnő stb. DE! Ott van az a de.
Először is: Köszönöm szépen, hogy bár elsőre úgy tűnt, hogy egy nyálas maszlag lesz... Ez koránt sem így lett. Igen, jelen van a romantika. És igen jelen van a feszültség a szereplők között, de kellő mennyiségben és nem megy a sztori rovására.
Meira elsőre egy nyafka önző kis fruskának tűnt. És én kezdetben tényleg így is gondoltam rá. Viszont a történet végére ő is ráeszmél a saját hibáira és, ahogy egyre inkább megismerhetjük a karakterét rá kellett jönnöm, hogy azért volt oka sokszor az önző, kissé hisztis magatartásra.
Plusz nagyon tetszett, hogy vágyott arra, hogy szeresse a hazáját és az ő népükben is meglegyen az összetartás és a hazaszeretet.
Theron herceg, aki egy ici-picit később csatlakozik a szereplőgárdához; egy igazán szerethető karakter volt, aki szintén a sztori alatt kezdte bontogatni a szárnyait. Kiállt magáért és azokért, akikért ki kellett. Illetve vállalta a rá nehezedő felelősséget, bár egészen odáig inkább csak kibúvókat keresett magának. Plusz hatalmas piros pont jár neki, hisz szereti a művészetet.
A főgonosz pedig kellően gonosz. *-* Amúgy kissé meglepődtem, hogy éppen a Tavasz királyság a gonosz. Hisz a tavaszról a virágok, az ébredező természet és a napfény jut eszembe, nem a pusztítás, illetve a háború.
Szereplők közül még Sir  kapott nagyobb szerepet -, de bennem ő nem hagyott különösebben nagyobb hatást. Habár nem elhanyagolható, hisz Meira felnéz rá és szeretne neki megfelelni. Számára ő volt az apafigura.

Mather

Nem mondom tökéletesnek. Bár leginkább csak az eleje nem tetszett. Viszont van egy pillanat, amikor egyszerűen magával sodor, akár egy hóvihar - csakhogy könyves szavakkal éljek. xD
A könyv csattanója sajna nem tudott meglepni, mivel az elejétől kezdve sejtettem, hogy ez fog végül kikerekedni belőle. Viszont attól még tetszett. :)
Igazán jó kikapcsolódás volt.
A vége pedig kellően lezárt, de nyitva hagyott annyi kérdést,hogy az embert mégis érdekelje a folytatás.

Ami nagyon tetszett:
Theron.
Nagyon szépek a leírások.

Ami nem tetszett:
Az eleje

Idézet:

"Ők hoznak döntéseket, ők alakítják a jövődet. Az a titok, hogy megtaláld a módját, hogy úgy is, mindannak ellenére is, önmagad maradj."

"(…) van úgy, hogy ha hiszünk valamiben, ami nálunk hatalmasabb, segít eljutni arra a pontra, ahol elég, ha önmagunk vagyunk; (…)."

"Hideg. Minden hideg. A világ csupa jég, vastag, szilárd csoda borítja, csupa csillogó felület és fagyott lélegzetpára-felhő."

 " – Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernek százfélét jelenthet. Sosem jelenti kétszer ugyanazt."