Silber - Az álmok harmadik könyve

Spoilert tartalmazhat az előző kötetekre nézve!!!
Tartalom:
"Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.

Először is: hazudott Henrynek.

Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.

Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.

Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…

Merülj el e csodálatos világban!"

Én és a könyv:
Befejező kötet.

Véleményem: 
Sokat gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-e ezt a részt vagy sem. Nekem valahogy már a második kötet sem volt az igazi... Szóval hosszas töprengés után inkább csak kölcsönvettem.
Amit nem is bántam meg...
(Ahhh... Pedig a borító gyönyörű. A három rész közül a legszebb.)
A regény vége tetszett. Minden izgalmas jelent abban a kb. 40 oldalba volt belesűrítve.
Bírtam, ahogy az írónő megoldotta a problémákat. Gondolom azért is, mert nekem ötletem sem volt, hogy ez a sok katyvasz mégis miképpen fog megoldódni. xD
Igaz, véleményem szerint egy pöppet több akció elfért volna a befejezésben...
De ez már részlet kérdés.
Viszont! A történet eleje és közepe teljesen érdektelen volt számomra.
Kövezettek meg, de ez van.
Szinte semmi nem történt a befejező kötetben.
Néha elejtenek pár rejtelmes beszólást.
Arthur gonoszkodik itt-ott.
Megy a nyomozgatás is, amiből szinte semmit sem látunk - már csak a végeredményekkel szembesülünk.
Olvashatjuk ahogy Liv továbbra is hisztériázik, gyerekesen viselkedik és baromságokat csinál.
(Ch... Az a Matt-es dolog nagyon-nagy ostobaság volt.)
Néha drámáznak is kicsit...
És körülbelül ennyi.
Szóval Liv-et továbbra sem sikerült különösebben megszeretnem. De ebben a kötetben különösen nem jöttem ki a karakterével.
Henry semlegese volt. Őt azért viszonylag tudtam kedvelni.
Grayson és Mia pedig kedvencek voltak továbbra is. (Kár, hogy nem ők voltak a főszereplők.)
Bár az utolsó megjegyzés róluk igazán meglepett és szöget ütött a fejembe. xDDD

Ami nagyon tetszett:
A vége.

Ami nem tetszett:
Szerintem olyan semmilyen volt ahhoz képest, hogy befejező rész.

Idézet:
"Nincsenek problémák, csak kihívások."

"–A végén már annyira unatkoztam, hogy elkezdtem olvasni egy könyvet. Én! Elejétől a végéig, aztán még egyszer elölről. Amikor anyám meghallotta, rögtön tudta, hogy nagy a baj."

"Valahogy így működött a dolog: ha az ember rossz előjeleket keresett, akkor tényleg mindenütt csak azokat látta, és minden ártatlan varjú, ami az útjába került, azonnal gyanússá vált."

"– Micsoda fantasztikusan temperamentumos család! Igazán, igazán csodálatos! – Pascal mosolyogva csukta be a mappáját. – Egyenként csak szavak vagyunk, de együtt egy verset alkotunk – mondta, ami az ő nyelvén valószínűleg annyit jelenthetett, hogy „Kész!”."