Már nincs vesztenivalód

Spoilert tartalmazhat az előző részekre nézve.
Tartalom:
"A nevem John Wayne Cleaver. Nem rég múltam el tizennyolc éves, és a szörnyvadászat a hobbim. Egy ideig magányosan harcoltam ellenük, később néhány kormányzati ügynök oldalán, de aztán a szörnyek megtaláltak minket. Mindenkit megöltek, úgyhogy most kénytelen vagyok egyedül folytatni.

De már nem sokáig.

Ez itt az én történetem. Annak is a vége.

A John Wayne Cleaver-sorozat utolsó, lehengerlő felvonásában Dan Wells antihőse végső leszámolásra készül a Sorvadtakkal. A Már nincs vesztenivalód a fiatal sorozatgyilkos történetének váratlan fordulatokban bővelkedő, döbbenetes lezárása."

Én és a könyv:
Utolsó kötet. :D

Véleményem:
Nos, hát elérkezett a befejezés.
Boldog vagyok és persze szomorú. Nem könnyű elengedni egy jó sztorit.
Pláne úgy, ha még bőven vannak dolgok, amikre kíváncsi lennék. NAGYON-NAGYON sok mindenre lennék még kíváncsi! xDDD
Nehezen tudom összeszedni a gondolataimat. Annyi minden van, amit leírnék, de akkor napestig a gép előtt görnyednék… Úgyhogy megpróbálom rövidre fogni:

Dan Wells jól mondta a dedikáláson…
(MUHAHAHA, igen ott voltam! Még mindig alig bírom elhinni, hogy ott voltam és személyesen láthattam és Wáááááááááá!!! Khm… Egy fangirl kifakadását olvashatták… Khm…)
Szóval, ott tartottam, hogy; Jól mondta, John most visszatért az alapokhoz.
Újra egy halottasházban van és viszonylag egyedül nyomoz a Rain nevezetű Sorvadt után. Kicsit tényleg olyan érzésem volt, mint amikor az első részt olvastam, ami nekem nagyon tetszett. :D
Az egész olyan nosztalgikus volt.
Plusz bírtam, hogy ezúttal John olyan emberek közé keveredett, aki hozzáhasonlóan… Kissé furák.
Nem botránkoztak meg a furcsaságain, hanem maguk is hasonló stílusúak voltak.
Jasmyne például határozottan kedvencem lett. Nagyon bírtam a kissé bolondos stílusát és azt, hogy egy erős jellem. Tetszett, hogy szívesen belevetette magát a fura beszélgetésekbe és olyan őszinte volt.
Margo is tipikusan az a figura, akit én kedveltem. Oké, nem volt tökéletes, de épp ezért volt szuper szereplő. Hiszen maga John sem tökéletes. :)
John, pedig John. Rengeteget változott azóta, hogy az első részben megismerhettük és rengeteg mindenen ment keresztül.

A humora sértetlen, a szíve pedig sokkal nagyobbra nőtt. (Legalábbis szerintem.)
A nyomozós vonal most kicsit háttérbe szorult és inkább az érzelmek kerültek előtérbe. (Épp, mint az előző részben. Viszont most legalább már nem volt fura.) De a könyv vége határozottan pörgősre sikeredett.
Ami pedig a végét illeti. Hát nem is tudom… Szerintem én mindenre számítottam, csak éppen erre nem. :D

Ami nagyon tetszett:
Az új szereplőket nagyon bírtam.

Ami nem tetszett:
...

Idézet:
"Akárhogy nézzük is, véges számú lehetőségeid vannak egy holttest alapos szemrevételezésére."

"És kevesebbet kellene emberek megölésén gondolkodnom. Vagy legalábbis csak olyan megölésén kellene gondolkodnom, akik rászolgáltak."

"– (…) Nem mindenki gonosz.
– De az még nem jelenti azt, hogy mindenki jó – tettem hozzá.
– Persze hogy nem. Azt viszont jelenti, hogy mindenki méltó a megmentésre."