A kárhozott

Tartalom:
"A ​kárhozott könyörtelen.

A kárhozott legyőzhetetlen.

A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.

Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.

Amikor az őrült császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a Galaktikus Udvarba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.

Nemezis, a gyilkológép magát Sidoniának álcázva elutazik a császári udvarba, ahol korrupt politikusok és kétszínű szenátorok gyermekeinek körében kell eljátszania a szerepét. A viperafészek minden zuga újabb veszélyt rejt, de Nemezis nem vetheti be ellenük valódi képességeit: mindent kockára tenne azzal, ha leleplezné a titkát.

Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat."

Én és a könyv:
Már megjelenés előtt felfigyeltem rá, de egy ideig húztam a megvételét. Aztán múltkor, hirtelen felindulásból hazajött velem. :D

Véleményem:
Ez elképesztően jó könyv volt!
Rég olvastam már ilyen jót.
Ha elkezdtem csakis akkor tettem le, ha muszáj volt

A megalkotott világ, a karakterek kidolgozottsága, az a sok cselszövés…
Csak ámultam.
Engem már az-az ötlet lenyűgözött, hogy egy fejlett de mégis visszamaradott társadalomba
csöppenünk.
A jövőben vagyunk, ahol adott a technikai fejlődés, de ennyi. Az emberek kozmoszfélők és nem engedélyezett a tudomány további fejlődése vagy annak oktatása.
Szerettem a leírásokat is, mivel nem éreztem őket soknak. Minden egyes rész érdekelt, mert így még jobban megismerhettem ezt a világot.
Éppen ezért már  a sztori eleje is igazán tetszett. Igaz ott még szinte be sem indult a történet, de mégis teljesen lekötött.
A szereplők pedig megint csak magukkal ragadtak.
Nemezis egy nagyon összetett karakter. Igazán megkedveltem őt és szerintem ezzel mások is így lesznek. Az odaadása és az ereje dicséretreméltó. Jó volt nézni a fejlődést, ahogy önmagával ismerkedett. Azt pedig külön imádom, hogy nem egy hisztérika.
Nekem mondjuk határozottan a trónörökös volt a kedvencem. :)
Már a sztori elején lehet sejteni, hogy több van benne… De azért ilyesfajta többet nem reméltem volna. *-*  Tyrus egy igazi stratégia zseni, én pedig imádom a taktikázó szereplőket. Talán épp ezért bírtam a drága, mamát is. Mondjuk azt nem mondom, hogy szerettem is... De határozottan menő szereőlőnek számítom. :P
De az a legjobb, hogy itt mindenki összetett karakter; Még a mellékszereplők is.

Nagyon örülök, hogy a félelmeim ellenére megvettem és elolvastam.
Kíváncsi leszek a kövi rész miről szól, mivel nekem ez így kellően lezárt volt.

Ami nagyon tetszett:
Egy percig sem untam.

Ami nem tetszett:
...

Idézet:
"Ha megengedem magamnak, hogy szívem legyen, amely érzelmektől lobog, akkor kiteszem magam olyan erőknek és kiszámíthatatlan veszélyeknek, amelyek bármikor ellobbanthatják ezt a lángot.
Ha törődöm valakivel, az azt jelenti, hogy a szó legroszszabb értelmében válok tehetetlenné az elvesztésével szemben."

"Szeretet? Nyugalom? Idegenül csengő szavak voltak számomra. Nem tudtam, mit jelenthetnek, de a hangzásuk nagyon csábító volt, tele ígérettel."

"Bár lelkem nem volt, és szívem sem sok, de az a kevés szívem mind érte dobogott."

"Gyakran hiszem azt, hogy a hatalom a világegyetem legkárosabb kábítószere. Eltorzítja mindenki jellemét, aki vágyik rá, és akinek van, egyaránt."