Tartalom:"Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket.
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik."
Én és a könyv:
Amikor volt a Maximos szövegértő verseny, akkor elolvastam a részletet és tetszett. Így felkerült a kívánságlistára és nemrég egy Molytól olcsón hozzájutottam. ^^Véleményem:
Sajnálatos dolog, hogy nem tudtam száz százalékig a könyvre koncentrálni.
Néhány mondatot-bekezdést többször is újra kellett olvasnom, mivel egyszerűen nem fogtam fel, hogy mi van oda írva. Például volt egy rész, amikor: A padló lábnyomokkal volt tele. Erre én ezt olvastam, hogy a PLAFON lábnyomokkal volt tele. Erre elkezdtem gondolkodni, hogy; az meg mégis, hogy a fenébe jött össze?
Erről pedig a SULIIIII tehet. Mostanában minden egyes nap felelünk... akár egy nap többször is és persze a dogák se maradhatnak el, és totál hulla az agyam.
Viszont ezt a kis gondot félretéve ez egy remek kis könyv volt és azt kaptam, amire vágytam.
Egy sötétebb, komorabb sztorit szerettem volna. Ez pedig pont az.
Színek szerinti kasztok, különböző erők és táborok... Harc, manipuláció, félelem, kétely. Minden, ami csak kell. Sokszor történik valami izgalmas esemény, hogy nem unjuk el magunkat. :) És bár jelen van bizony szintű romantikus szál, ez nem vesz el semmit a könyv élvezhetőségéből.
A szereplők pedig nagyon kedvelhetőek.
Abszolút kedvenceim a fiúk.
Liamot nem lehet, nem szeretni. Annyira természetesnek éreztem a karakterét. Bájos volt, kedves, imádnivaló :D
Daginak meg egyszerűen tetszett a gondolkodásmódja és, hogy nehezebben nyílik meg. Illetve, hogy nem bízik meg akárkiben.
A két lányt is szerettem, de a végére számomra kissé kifordultak magukból...
Mármint; Ruby bosszantott. Jó mondjuk ennek nagyjából megvolt az oka, de azért akkor is voltak butaságok is, amiket elkövetett. Néha egyszerűen úgy érzetem, hogy Ruby túl naiv. És ez valahogy nem fért nekem össze egy ilyen világgal.
És nem értettem Zu döntését… Nagyon furcsálltam és egészen a sztori végéig gondolkodtam is rajta. xD
A vége egyébként nem lepett meg. (Habár elég ütős vége van) Alapból azért nem, mert Rita barátnőm(akinek amúgy hatalmas kedvence a könyv és Ő is ajánlotta nekem) mondta, hogy durva vége van, plusz én már az elejétől gondoltam, hogy lesz egy ilyen rész.
Szóval összességében tetszett. ^^
Ami nagyon tetszett:
Az alap szituáció.
Liam és Dagi
Ami nem tetszett:
Spoileres lenne :D
Idézet:
"-Zöld! – hasított Liam szava gondolataimba. – Tudsz vezetni?
-Nem.
-Jobban látsz, mint Dagi?
-Lehet, de…
-Remek – felelte, azzal kezét nyújtotta. -Gyere előre!
(…)
-Gyere! Olyan ez, mint a biciklizés! A jobb oldali pedál a gáz, azzal gyorsítasz, a bal oldali a fék, és forgasd ezt a kereket arra, amerre menni akarsz.
(…)
Ökölbe szorított kézzel erősen karon csaptam.
-Aúúú! – kiáltott fel, tágra nyílt szemmel elhúzódva tőlem. – Ez mire volt jó?
-Ez mégsem olyan, mint a biciklizés, te seggfej!"
"– Azt hiszem, tennünk kéne vele valamit – jelentette ki. – Például bárkán a tengerre tenni, és felgyújtani. Ilyesmi. Hogy fénylő dicsőségben szűnjön meg létezni.
Dagi összevonta a szemöldökét.
– Ez egy furgon, nem viking fejedelem."
"– És én még lovagias akartam lenni meg ilyesmi, és elkaptalak! – Felnevetett, a legközelebbi fába kapaszkodva feltápászkodott. – Tanultam belőle. Ha legközelebb megbotlasz, kicsim, akkor elesel, mert komolyan mondom… elég keményfejű vagy."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése