Misty

Tartalom:
"Misty egy egyszemélyes katasztrófa sújtotta övezet. Savant képességének „hála" egyszerűen képtelen hazudni, kényszeres igazmondása miatt viszont folyton zűrös helyzetekbe keveredik, bármerre is jár. Így amikor a jóképű, magabiztos, és hihetetlenül vonzó Alexszel hozza össze a sors, Misty rögtön megfogadja, hogy inkább a közelébe sem megy. Hiszen hogy is lehetne az övé valaki, aki ilyen tökéletes?
Ám a savant közösség mindennapjaira sötét árnyék vetül – egy sorozatgyilkos leselkedik a különleges képességű fiatalokra. Közülük egy pedig hamarosan élet-halál peremére kerül majd… vagy azon is túlra.
A nagysikerű Lélektársak-sorozatból megismert savantok az eddigieknél is izgalmasabb kalandokba keverednek Joss Stirling izgalmas, humorral átszőtt regényében."


Én és a könyv: 
A borító nagyon meggyőzően érvelt, hogy olvass el! :D

Véleményem:
Ennek a könyvnek köszönhetően döntöttem úgy, hogy adok még egy esélyt a savant világnak. :D
És, mint kiderült jól tettem. *-*
Természetesen a harmadik részt is olvastam és tetszett is nagyon, de nem írtam róla külön véleményt. Elég szegényes vélemény lenne, mert csak annyiból áll, hogy; Xav sztoriját nagyon vártam, ehhez képest tetszett ugyan-ahogy említettem nagyon is -, de nem annyira, mint a második rész.
Szóval nincs éppen komplex, hosszas véleményem a harmadik részről. xD Bár persze tudnék róla magyarázni, mert vannak benne érdekes mozzanatok, mint pl. Crystal ereje. :D
Mindegy a lényeg annyi, hogy úgy döntöttem nem áldozok neki külön posztot, ha úgyis csak max három-négy mondatot tudnék hozzáfűzni.
És most a sorrendem a következő lett a könyvekkel kapcsolatban:
2. rész, 4. rész, 3. rész és végül az 1. rész.
Mistyt rögtön megszerettem. Nagyon szimpatikus karakter volt és jókat lehetett vidulni egy-egy gondolatán, vagy „misztérikus” pillanatán.

Tipikusan az a karakter volt, akivel rögtön szimpátiát érez az ember.
Alex már más tészta volt… Őt fokozatosan kedveltem meg és néha volt, hogy úgy éreztem; jajj de cuki vagy, utána meg elmész ám a fenébe xD
Persze végül őt is nagyon megkedveltem.
Ez a párosítás külön nagyon tetszett, hiszen meg kellett birkózniuk pár nehézséggel és nem csak azzal a tipikus külső nehézségekkel.
És szerintem ez volt a legjobban kidolgozva és átgondolva az összes eddigi rész közül.
A kialakított bonyodalom nagyon jó volt és kellően drámai. Nekem nem is jutott eszembe, hogy végül valami ilyesmi fog kibontakozni. Még csak meg se fordult a fejemben.
Kíváncsi vagyok, hogy az írónő bevállal-e még néhány részt, egy új párossal. :D

Ami nagyon tetszett: 
Misty karaktere

Ami nem tetszett:
...

Idézet:
"– Folytasd! El kell mondanod, hogy minél előbb túl lehess rajta.
– Jól van, jól van. Azt akartam mondani, tök lazán, hogy „Hé, Sean, jó nyarat”, de ehelyett az bukott ki, hogy „Isteni feneked van.”
Summer az arcához csapta a tenyerét. – Neeeem…!"

"Egy percnyi néma csenddel adóztam a kigyúrt felsőtestek látványának."

"– Miért, azt hinnék, hogy valami rosszban sántikálunk? 

– Attól tartok. 

– Akkor jól ismernek."

"– Ne szóld le a csajos könyveket! Ezek kapcsolatépítő művek, amiket a kiadók elbagatellizálnak a cukiskodó borítóikkal. Tudtad, hogy a könyvvásárlóknak több mint fele nő, és női íróból is több van? És erre mit csinálnak velünk? Kisebbségként kezelnek; egy alkategória lett belőlünk! – Summer úgy simogatta a könyv borítóját, mintha csak meg akarná nyugtatni.
(…)
– Hát jó. Akkor kapcsolatépítő regényeket olvasok. Köszi, Summer.
– Szerintem ki kellene találnunk pár kifejezést a pasik olvasmányaira is. Lehetnének mondjuk kankönyvek. Vagy tesztosztorik. Esetleg macsómesék? – nézett ránk kérdőn Angel."