Tartalom:
"MINDENKI FÉL AZ ŐSELLENSÉGTŐL…
A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá…
HALÁLOS ERŐ ÉBREDEZIK A LÁNYBAN….
Ellie Peirce élete maga volt a pokol – már azelőtt is, hogy egy gonosz halhatatlan elrabolta őt. Bár Lothaire fel akarja áldozni a lányt, mégis vágyakozik az érintése után, és szexuális gyönyörökkel halmozza el. Hogy megmentse saját lelkét, Ellie feláldozza a testét, de megfogadja, hogy megvédi a szívét.
AMIKOR MEGTÖRIK A TÖBB ÉVSZÁZADOS, JEGES KÖZÖNY…
Lothaire-nek egyetlen hónap alatt kell döntenie az ezer éves vérbosszú és ellenállhatatlan foglya között. Vajon összeroskad múltja súlya alatt… vagy mindent kockára tesz, hogy Ellie-vel közös jövője lehessen?"
Én és a könyv: Az előző kötetben felkeltette az érdeklődésemet Lothaire és a tartalom alapján még kíváncsibb lettem. :)
Véleményem:
+18-as könyv!
Ahogy azt már az előző kötetnél írtam a véleményemben; Kissé összevissza olvasom ennek a sorozatnak a köteteit. xD
Az előző részben szemet vetetettem a kissé gonoszkás vámpírra, de amúgy a többi részből nem rémlik a jelenléte.
Sejtettem, hogy ez a rész jó lesz és tetszeni fog, de azért kicsit meglepődtem. :D
Először is, rengeteget nevettem. Ellie szövege haláli.
A lánynak be nem áll a szája. Folyton kérdez, mindent tudni szeretne és simán Lothaire képébe mondja, ha valami nem tetszik neki. A bátorsága leginkább abból is fakad, hogy eleinte szeretné kihozni a férfit a sodrából, hogy az véget vessen szenvedéseinek... Na itt jön a képbe a másik érdekesség; A csajszi testében egy vámpíristennő lelke pihenget, aki néha előugrik és elkezd gyilkolászni.
Ellie pedig annyira kétségbeesetten próbálta megállítani, hogy akár az életét is feláldozta volna.
Csakhogy Lotharie ezt nem engedi és bármilyen idegesítő is a lány, kordában tartja az indulatait, hogy elnyerje végre az Aráját, aki Ellie testében lapul.De azaz Ara sem éppen könnyű eset, ezért Lotharie kénytelen sok időt tölteni Ellie társaságában és egyre inkább megismerni őt. Ellie imádni való figura; okos, makacs, nagyszájú - szóval minden, ami kell. Lotharie pedig szintén egy említésre méltó főhős, akiben sok rejtett dolog lapul. Bár van mit tanulnia arról, hogy a másikat muszáj megbecsülni és nem lenézni.
Imádom ahogy a lány kissé összezúzza a vámpír hatalmas egóját. Őszintén szólva ráfért. :D
Plusz bírtam, hogy annyit húzták egymás idegeit.
Viszont a végén lévő hatalmas drámázós hiszti az nem tetszett. Mármint nem Ellie részéről, azt teljesen megértem.(Bár kicsit ő is túlzásba vitte. Na, mindegy xD)
Illetve az akciót hiányoltam. Azt gondoltam, hogy kicsit bonyolultabb lesz a végkifejlet, hirtelen mindent olyan tök egyszerűen megoldottak. Azt hittem több lesz a harc a bonyodalom stb.
De összességében jó kis kötet volt és tetszett ^^
Ami nagyon tetszett:
Ellie dumája
Ami nem tetszett:
A végén lévő hiszti
Idézet:
"– Óvatosan, kicsikém. Ha velem játszol, lehet, hogy nem fog tetszeni, ha én is beszállok a játékba."
"– Nem vagyunk egyenrangúak, Elizabeth. Én több ezer év tudással előrébb vagyok nálad. A nyavalyás bölcsességem meglehetősen régi."
"– Narcisztikus személyiség vagy – de ezt már akkor tudtam, amikor először megpillantottalak.
(…)
– Először is nem vagyok narcisztikus személyiség. Ismerem Theszpai Narkisszoszt – bár vannak közös vonásaink, én voltam előbb, szóval ő az, aki lotharisztikus, nem pedig fordítva."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése