A halhatatlanság szabályai

Tartalom:
"Megmentheted az emberiséget, ám válj érte azzá, amitől a legjobban rettegtél. Te mit tennél?

Ha életben akarsz maradni e pusztuló világban, át kell adnod magad a sötétségnek…

Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a peremen él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé változik.

Bár maga mögött hagyja a várost, titkolnia kell új énjét. Továbbra is embernek adva ki magát csatlakozik egy elcsigázott felmentőcsapathoz. Allie válaszút elé kerül, és döntenie kell, hogy miért – és legfőképpen kiért – éri meg feláldoznia halhatatlanságát."

Én és a könyv: 
Szeretem a vámpírokat :D Nem, még mindig nem unom őket!
Plusz olvastam az írónőnek a tündéres sorozatát is. :)

Véleményem:
Szerintem jól indított ez a regény. Nem volt ugyan újdonság benne; Egy elzárt, elnyomott társadalom, melyet szörnyek fenyegetnek a falakon kívül, de belül is. Kint a veszettek állnak lesben, míg belül a vámpírok tekintik finom falatnak őket.
Mindenki úgy boldogul ahogy tud. Vannak olyanok, akik a vámpírok mellett élnek, míg mások jelöletlenként járják az utcákat. Mind a két lehetőség előnyökkel és hátrányokkal jár. Ha valakit megjelöltek, annak oda kell szolgáltatnia a vérét a vámpíroknak. cserébe élelmet  kap.
A jelöletlennek nem kell vért adnia, de élelmet sem kap. Lopnia, guberálnia kell és ha elkapják akkor kivégzik.

Veszett

Tetszett az alap koncepció. Egy kegyetlen világ, amit rettegésben tartanak a szörnyek.
És később még azt is megtudhatjuk hogyan jutott el idáig a társadalom.
Ezt meg külön szerettem, mert legalább nem az volt, hogy; "BUMM, ilyen a világ és fogadd el!"
Aztán kaptunk még egy menő, határozott hősnőt, aki a túlélésre hajt és ezért mindent megtesz.
A személyisége mégis kettős, amit én imádok. Hiszen tudja, hogy a világ kegyetlen és önzőnek kéne lennie, de azért ez mégse mindig megy neki.
Szerettem, amikor akár önmagával is küzdött vagy éppen nem is értette, hogy miért tette amit tett. Vagy győzködnie kellett magát. Számomra kellően valóságosra volt felépítve a jelleme.
Allie a történet elején jelöletlen és egy kicsiny csapat tagja.
Hamar eljutottunk  könyv azon pontjához, amikor Allie azzá változik, amit gyűlöl.
Miután átváltozott, következett az a rész, amit én kicsit untam, mert monotonná vált a sztori. Persze ez is kellett, hiszen Allienek tanulnia kellett, el kellet fogadnia a helyzetet stb.

Plusz ezeken az oldalakon bontakozott ki igazán a későbbi történet, hiszen menekülni kényszerül majd a városból. Megismerjük Kanin-t is, akit üldöznek. De, hogy mi ennek az oka? :D Ez elég érdekes momentuma szerintem a történetnek.
Aztán kint egy olyan világ tárul elé, amit egészen eddig nem ismert és itt találkozik egy utazó csapattal.
Ebbe a csapatba fog beolvadni, ami újra kettős érzéseket kelt benne.
Megismerkedik Zeke-vel, Caleb-el és mindenki mással, akiket lassacskán kezd megkedvelni. Éppen ezért kezd minden bonyolult lenni számára.
Zeke-t nagyon hamar meglehet kedvelni. Ő tipikus jófiú, de tényleg az a fajta, akit mindenki rögtön megszeret. Aki próbál jó maradni ebben a kegyetlen világban. Önzetlen és megtesz bármit azért, hogy megmentse azokat, akiket szeret.
Itt az érzések nekem nagyon átjöttek. Nagyon együtt tudtam érezni Allie-vel. Folyamatosan minden oldalnál azon paráztam, hogy na most rájönnek mi is ő valójában. De ha rájönnek, akkor mi lesz? Meggyűlölik, megvetik? Mi fog történni????
De ahogy az lenni szokott a csapat élete is rejteget titkokat... Szóval nem csak Allie miatt lehetett izgulni és nem csak az érzésekre fókuszált a könyv, hanem volt itt akció is.
Szóval nekem összességében tetszett ez a regény :)

Ami nagyon tetszett:
Allie karaktere :)

Ami nem tetszett:
Kicsit; az átváltozás utáni rész

Idézet:
"Én Zeke-t tanulmányoztam felvont szemöldökkel.
– Ezekiel?
Felsóhajtott.
– Igen, az egyik arkangyalról neveztek el, de csak Jeb szólít a teljes nevemen."

"A földre tettem a sátor darabjait, és tanulmányozni kezdtem őket.
Jól van, meg tudom csinálni. Mennyire lehet nehéz? Letérdeltem. Felvettem egy hosszú fémrudat. Ez meg mi? Ezzel le kell szúrni valakit? A sátrakhoz vámpírölő szett is jár?"

"– Ez már maga a pokol – mutatott körbe. – Ez a büntetésünk, a megpróbáltatás. Isten magára hagyta a világot. A hűségesek már elnyerték méltó jutalmukat, a többieket pedig a démonok és a szörnyek elé vetette. Az apák bűnei a gyermekekre szálltak, és azok gyermekeire, és ez így folytatódik tovább, míg a világ el nem pusztul. Tehát teljesen mindegy, hiszel- e benne vagy sem, mert Isten elhagyott minket."

"– Az isteni vadász – cukkoltam, ahogy kiosontunk a hátsó ajtón a kertbe. – Fél kézzel leterít egy őrjöngő vaddisznót, simán elbánik a veszettekkel, de egy idős nőtől összetojja magát.
– Mert ez egy ijesztő idős nő – tette hozzá, és megkönnyebbült, amint kijutottunk a házból. – Nem hallottad, mit mondott nekem ebédkor: olyan cuki vagy, hogy legszívesebben belesütnélek egy pitébe! Ne mond, hogy nem ez a leghátborzongatóbb dolog, amit valaha hallottál! – A hangja kissé megemelkedett, valóban rémültnek tűnt. – A mai desszert almás pite, áfonyás pite és Ezikel pite."