Blackmoore

Tartalom:
"Kate ​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia."

Én és a könyv: 
Az útóbbi napokban ez a harmadik történelmi romantikus, amit elolvastam. :D Most épp ilyen hangulatom volt. Plusz a Edenbrooke-t nagyon szerettem.

Véleményem: 
Kissé csalódott vagyok.
Ez a regény kicsit sem hasonlít az Edenbrook bájos és lágy hangulatára.
Döcögősen indult és csupán a végén kezdtem megkedvelni.
Blackmoore teljesen más. Sokkal sötétebb, komorabb a hangulata és a szereplők elviselhetetlenek.
Nem viccelek... Totál hárpia benne mindenki. :D
Kivéve Henry-t. Henry minimum olyan elbűvölő, mint Philip volt. És akkor ebben ki is merül számomra a pozitívum. Szerencsére a fentebb említett úr sokat szerepel, így a könyv is elviselhetővé válik. Minden jelenetet kedveltem amiben benne volt Henry. Minden meg volt ebben a karakterben, amit imádni lehet; intelligens, figyelmes, romantikus lélek.
Ha pedig főhőnőnk vele volt, akkor ő maga is elviselhetőbb volt.
Ugyanis Kate-t sem különösebben kedveltem meg.
Mondjuk a végén javult valamicskét a személyisége, fény derült az indítékaira is. Itt már valamelyest tudtam vele szimpatizálni és a gondolataival is egyet tudtam érteni. Viszont a könyv háromnegyedében úgy éreztem, hogy egy akaratos, hisztis kis liba és nem értettem Henry minek foglalkozik vele. Bár azt hiszem így utólag ezt nem róhatom fel neki, tekintve a családi hátterét, ami botrányos. :D
Az anyja és a nővérei egyenesen elviselhetetlenek voltak. (Vajon ezt az alapot szintén a Büszkeség és balítélet ihlette? XD) Az édesanyja egy igazi dög, aki bárkire kiveti a hálóját és ez nagyon gusztustalan tulajdonság volt és a lányait is erre tanította. Ám Kate-t más fából faragták, ami anyucinak nem is tetszik. Éppen ebből adódik az alapkonfliktus és a fogadás gondolata. (Amit amúgy elég nagy hülyeségnek tartottam; Mármint az anyja semmi fajta bizonyítékot nem kért... Akkor meg miért nem hazudott?)
Ám Henry családja sem volt éppen tökéletes. Az ő anyukája is egy hárpia volt, csak épp másképpen. A testvére Sylvia pedig... Nos, úgy éreztem, hogy egy áruló. Hisz elvileg Kate legjobb barátnője és mégis úgy viselkedett ahogy, ráadásul pletykás is volt.
Egyébként számomra kissé lassan indult be  romantikus vonulat is. Persze meg voltak az apró kis mozzanatok, amikor a tekintetek találkoztak stb. De az igazi eseményekre sokat kellett várni. Viszont amikor igazán elkezdődött végre, akkor csak úgy ámuldoztam. Az írónőnek nagyon megy a romantika. Az a fajta, amitől nem leszek rosszul, hanem sóhajtozok és azt kívánom bár engem szeretne így valaki.
Amit még bántam az-az volt, hogy az előző kötettel ellentétben itt az aranyos humor sem nagyon volt meg.
Szóval döcögősen indult, döcögősen folytatódott. De a vége és Henry megmentik ezt a regényt.

Ami nagyon tetszett: 
Henry

Ami nem tetszett: 
Úgy összességében a szereplőket ki nem állhattam.

Idézet: 
"-Talán nem is érted, miről beszélek, hiszen férfi vagy. A te életed egészen más. Veled is…- Nagyot sóhajtottam, és azt hittem, menten megszakad a szívem.- Veled is előfordult már, hogy hiába sóvárogtál valami után, és szinte belebetegedtél a vágyakozásba? Hogy szó szerint eszedet vesztetted a fájdalomtól?
Henry mozdulatlanul szegezte rám sötét szemét.
– Igen- felelte csendes ünnepélyességgel."

"– Rabszolgaság és nyomorúság? – hűlt el Henry. – Én nem így látom – csóválta meg a fejét. – Szerintem a házasság a rokonlelkek egymásra találása. Kapocs, ami természetesen kötelezettségekkel is jár, de éppen ebben rejlik az ereje. A legkedvesebb barátod egy életen át kitart melletted, és hűséges, odaadó társaddá válik. Én ilyennek látom a házasságot. Ezért is hiszek benne."

"A szerelem olyan mint a láz. Elpusztít. Megnyomorít. Mindent elsöpör, ami az útjába kerül. Így hát bölcsen elkerülöm,akár a pestist. Az emberi szív oly gyarló,amikor azt hiszi, a szenvedély örökké tart. A szenvedély olyan, mint a tűzvész, mindent felperzsel maga után. Logikátlan és ésszerűtlen. A szerelem a férfi számára biztos bukást, A nő számára örökös rabságot jelent. Kalitka, amiből soha nincs menekvés."