Álmaim ​kalóza

Tartalom:
Kevesen ismerik Morgan Drake igazi nevét – de sokan rettegnek a Tengeri Farkastól, az óceán ostorától, a félelmet nem ismerő kalóztól, aki foglyul ejtett és angol hajókon szolgálatra kényszerített amerikai tengerészeket szabadít ki. Egy gyönyörű újságírónő elhatározza, hogy akár élete, ártatlansága és szíve kockáztatása árán is feltárja a titkot, amit Morgan Drake elszántan próbál leplezni. Serenity James, ez a makacs és bátor fiatal nő, tisztában van vele, hogy nem sokra tartják apja szerkesztőségében, a férfiak világában. Egy exkluzív történet a rettegett tengeri farkasról azonban meghozná számára az elismerést, amelyre annyira vágyik. Arra azonban álámban sem gondolt, hogy elrabolja a csábító és veszélyes bandita, akinek merész tettei feltüzelték a lány képzeletét – vagy hogy Morgan Drake szenvedélyes érintésében találja meg a kalandot, amelyre mindig is vágyott.

Én és a könyv: 
Az első rész tetszett, szóval kíváncsi voltam a másodikra is.

Véleményem:
Az első rész sokkal-sokkal jobban tetszett. (Pedig több helyen is azt olvastam, hogy ez a rész jobb, mint az első. Hát… Hm… Úgy tűnik megint nem állhatok be a sorba. xD Már meg sem kéne, hogy lepődjek rajta.)
Miért tetszett jobban az első rész?
Én azon olyan jókat mosolyogtam és még volt, hogy hangosan is felnevettem. Plusz nagyon tetszett a két főszereplő művészi beállítottsága. Oké, valamilyen szinten Serenity is hajlott a művészet felé, író szeretett volna lenni – ez pedig nagyon szimpatikus tulajdonság, hisz én is szoktam írni –, de itt valahogy nem jött át annyira a dolog.
Plusz az első részben Lorelei az elején nem volt szimpi, de végül fokozatosan megkedveltem. Volt személyiségfejlődése.
Serenity meg épp az ellenkezője volt, az elején nagyon bírtam… Tök humorosan helyre tette a morcos kalózt és olyan kis pattogó, csicsergős volt.
Aztán a sok hisztijével kezdett felidegesíteni és egyre kevésbé szerettem. Szerintem olykor túlreagálta a dolgokat. (Mondjuk azért nem utáltam meg… De azért na. :D)
Viszont tetszett, hogy új szellemiségű volt, aki kiáll a nők jogaiért.
Morgan Drake…. Hm, hát nem volt rossz karakter, de az én szívemet nem rabolta el. Természetesen meg volt a maga bája, de egyszerűen pár megnyilvánulása miatt nem tudtam annyira oda és vissza lenni tőle. :D
A történetről meg különösebben ne mondjuk semmit – hisz az szinte nincs is. (Mondjuk az előzőnek se nagyon volt és ahogy ott is említettem, az ilyen könyvet nem is ezért olvassa az ember.)
Szóval nem mondom, hogy rossz volt.
Sőt a maga kategóriájában jó ez. De nekem az első rész ezerszer jobban tetszett.

Amin amúgy kiakadtam; Az első részből feltűnt egyes karakterek személyisége számomra tökre ki lett forgatva… Olyan mások voltak… Én ezt nem is értettem. Oké, hogy változik az ember… De ennyire?

Ami nagyon tetszett: 
Volt pár vicces jelenet.

Ami nem tetszett: 
Hisztik.

Idézet:
"-Elnézést – szólalt meg Serenity rémülettől rekedt hangon – , de ugye nem gondolja komolyan, hogy velem együtt akar kihajózni?
Jake elnyomott egy mosolyt.
-Mit szándékozik tenni ellene?
-Sikoltani?"

"– Nem vall rád itt iszogatni, amikor vihar van készülőben – jegyezte meg Jake, miközben a Morgan könyökénél álló rumosüvegért nyúlt.
– Ki mondta, hogy iszom?
Jake gúnyosan felvonta a szemöldökét, és a félig telt üveget a gyertya fénye felé tartotta. – Persze, gondolom, az üveg megitta magát."