Tartalom:
"A királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?
Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?
Visszatérhet-e valaha?
Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?
A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.
Kövesd a hős királyt!"
Én és a könyv:
Anyuéktól kaptam a szülinapomra ^^
Véleményem:

Ebben a részben még inkább megnyert magának.
Jaron nem csak királynak született! Tesz is azért, hogy a népének jó legyen, hogy megvédje őket. Ő sosem menekül el.
Lehet, hogy néha jobb lenne, ha befogná a száját, de én pont azért imádom, mert ez nem szokása. xD
Pimasz, szarkasztikus és a nemeseknek is megmondja a frankót.
Állandóan bajba kerül, de hát az lenne a fura, ha nem így történne. Állandóan örült tervei vannak, de már ezt is megszokhattuk.

Lett pár újabb szereplőnk is, akiket szintén megkedveltem.
Például Fink, akiről nem is gondoltam volna, hogy meg fogom szeretni. De hát mégis így lett. :D
A cselekmény pedig végig pörgött(Na, jóóó talán az eleje nem annyira, de ez engem cseppet sem zavart, mindennek el kell kezdődnie valahogy) és a végén elképzelni sem tudtam, hogy na ugyan ebből, hogy fog megmenekülni….....
A legeskevége meg tök kiakasztóóóó!!! (Mázli, hogy a harmadik részt is megkaptam és ott csücsül a polcon :P)
Ha valaki jó könyvet akar olvasni, akkor ez a neki való trilógia.
Ami nagyon tetszett:
Jaron.
Ami nem tetszett:
Ilyen nem volt :D
Idézet:
"– Jaron, támogatja ezt a tervet? (…)
– Nem.
– Melyik rész van ellenére? – kérdezte Gregor.
– Az, ahol kinyitotta a száját."
"Erick még egy próbát tett.
– Vedd el a kardot!
– Azt akarom, amelyikkel idejöttem.
– Miért azt?
– Mert a kövek a markolaton kiemelik a szemem színét."
"– … És mindenekelőtt hiszem, hogy kényszeres hazudozó vagy.
Kissé feszülten, de őszintén felkacagtam.
– Dehogy! Sőt, én inkább kényszeres igazmondónak tartom magam. Egyszerűen csak úgy tűnik, mindenki más kényszeresen félreért."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése