Ash - Parázs

Tartalom:
"Parázs ​vagy?

* Fokozott állóképesség

* Étvágytalanság

* Dühkitörések

*Csillapíthatatlan szomjúság

* Szépség és erő

* Férfi

Hívja a forróvonalat, ha ezek a tünetek váratlanul jelentkeznek!
Charlie Bennetről kiderül, hogy a fentiek mindegyike illik rá, kivéve az utolsót. Mert megtévesztő neve ellenére Charlie minden ízében nő, és egyáltalán nem akarta, hogy bármi köze legyen a parazsakhoz… egészen addig a napig, míg fel nem fedezte, hogy bizony ő is az.
Minden akkor kezdődött, amikor fertőzött denevérek megharaptak egy csapat embert, és létrejöttek a ma vámpíroknak hívott lények. Ezután a férfi vámpírok embernőket ejtettek teherbe, és ennek eredményeként kialakult a csupa férfiból álló szépséges faj, a parázs. A pusztítóan jóképű, emberfeletti torzszülöttek.
Charlie az első női parázs, vagy más néven a Kaptár egyszarvúja – a Kaptár nem más, mint egy lezárt terület Portlandben, amit az emberek jelöltek ki a vámpíroknak és a parazsaknak, hogy elszigeteljék őket a társadalom többi részétől.
Hogy mi a gond? A Kaptár tele van, és csak néhány kiválasztott kap rá engedélyt, hogy ott éljen. Hogy egyáltalán éljen. Ha Charlie ki akarja vívni magának a jogot arra, hogy a Kaptár lakója lehessen, túl kell élnie a selejtezést – egy sor halálig tartó küzdelmet. És hogy mi benne a legszebb? Hogy csak azért, mert lány, nem részesül különleges bánásmódban.
Viszont jó, hogy ott van Ryder, a parazsak titokzatos főrendőre, aki mintha mindig ott állna mögötte. De amikor a titkok kezdenek a felszínre bugyogni, egy srác nem lesz elég, hogy megmentse."

Én és a könyv:
Amióta megjelent a borító és a fülszöveg azóta tűkön-ültem, hogy végre olvashassam.

Véleményem:
Egyszarvú, nuttella, szexi hatos…

Őszintén szólva nem voltam elájulva.
Nem volt rossz, de én messze sokkal jobbat és többet vártam volna.
Gyorsan haladtam a regénnyel, mivel eléggé egyszerű darab.
Lazán van megfogalmazva és semmi sincs különösebben túlbonyolítva. Az ember csak olvas-olvas és azt veszi észre, hogy már alig van vissza pár oldal.
A főhősnő eláraszt minket a poénos gondolataival, ami szórakoztató tudott lenni. De, ha már
tizedszerre olvasod ugyanazt a hülyeséget, akkor már inkább fárasztó. Például elsőre még viccesnek találtam, hogy „seggszétrúgós csizmának” hívja a lábbelijét, de háromszor egymást után már nem tudtam mosolyogni rajta. Ugyanez volt érvényes az egyszarvúra is.
Plusz értem én, hogy a pasik eszméletlen dögösek – szinte minden könyvben azok –, de komolyan minden második oldalon le kellett mindezt írni?
Szóval Charlie belevaló, poénos, makacs és mindenki szeme-fénye. Nekem viszont egyelőre kevés… Vagy inkább túl sok? Hm, nem is tudom.
Mondjuk azt nem mondom, hogy nem kedveltem őt. Csak hát ott van az a „de”.

A huzavona, ami közte ér Ryder között ment… Az meg annyira tipikus volt, hogy csak na. :D
De jó, ezt még elnézem, mert olyan sok könyv van, ami az ilyesmi ellenére tetszett már nekem. Ha már itt tartunk, akkor beszéljünk Ryder-ről, aki a szexi hatos vezetője.
Mufurc, megközelíthetetlen, mély sebeket őriz és még szép, hogy ő a legkeményebb csávó a Kaptárban. Nem aléltam el a gyönyörtől, de nem is utáltam őt.

A cselekmény meg kissé unalmas volt. Történtek dolgok, de én mégis úgy éreztem, mintha semmi sem történne. Fura, ugye?

A vámpírvilág felépítésében a Kaptár tetszett leginkább. Nagyon bejött, hogy a vámpírok és a parazsak egy ilyen helyen laknak. Tetszett a felépítése, meg a maga kegyetlensége is.
Az is tetszett, hogy a parazsak közül néhányan egészen az átalakulásig nem is tudtak arról, hogy mik ők valójában.
A többire meg csak azért nem mondom egyedinek, mert már nekem is eszembe jutott. xD
Van egy sztori, amit nyáron kezdtem el írni Red Crystal címen és szinte ugyanez az alapja. Vannak vámpírok, vírus miatt szabadult el a kór, volt nagy háború, vannak hibridek(igaz sokkal kevesebb, mint itt) és az ő szemük is totál más és némelyiknek akad különleges ereje. Ch… És én meg még azt hittem kitaláltam valami menőt, erre már megírtak valami hasonlót. xD

Azt még nem tudom, hogy a folytatást is elolvasom-e. De ráérek még ezen őrlődni, hisz nem mostanság fog megjelenni a második rész. :)

Ami nagyon tetszett: 
Van néhány jó poén és egyediség.

Ami nem tetszett:
Többet vártam volna.

Idézet:
"– A vírus általában gyorsan hat, de ismerünk olyan eseteket is, amiklor évekig lappangott.
– És a parzsak… – Erőltettem a témát.
– Szigorúan tilos teremteni őket, de tisztában vagyunk vele, hogy időnként a dolgok kicsúsznak az emberi irányítás alól. – Fúj, most a nemi erőszakról beszél? – Ezért is engedélyezzük, hogy évente néhány parázs életben maradhasson."

"– Ideges vagy? – szólalt meg mögöttem egy halk hang.
Ugrottam egyet, és a szívemhez kaptam.
– Kibaszott nagy S. vagy, Ryder! – Csengőt vagy valamit rá kell kötnöm.
Elmosolyodott, amitől ismét megjelentek azok az istenverte gödröcskék, de aztán gyorsan felváltotta a védjegyeként ismert, összeszorított állkapcsú arckifejezés.
– Nem akartalak megijeszteni.
Remegve szívtam be a levegőt.
– Nem ijedtem meg – hazudtam. – Csak nem szetetem, ha mögém lopóznak. – Ez a része legalább igaz volt.
Ismét elmosolyodott.
– Nos, ez így jó, mert a selejtezésen lopakodni is kell, szóval jobb, ha hozzászoksz."

"Anyu felsóhajtott.
– Hát úgy fest, hogy ez a Lucas törődik veled. Ő keresett meg, és csempészett be, hogy találkozhassunk. – Felhúzta az egyik szemöldöklét. – Talán használhatnád a nőies adottságaidat, hogy gondoskodjon rólad.
Ó istenem! Nem hiszem el, hogy ezt mondta.
– A nőies adottságaimat? Most kurválkodásra biztatsz?"