"A tizenhét éves Pierce új városba költözik, tele reményekkel. Talán az új iskolában újrakezdhet mindent. Talán szertefoszlik a szívét szorongató rettegés…
Kudarcot vall azonban minden próbálkozása. Ő itt is rátalál, és hajthatatlan elszántsággal követeli magáénak a lányt. Pierce tudja jól, hogy a srác korántsem őrangyal, sötét birodalma pedig távolról sem a mennyország, mégsem képes távol tartani magát tőle… különösen mivel a fiú mindig azokban a pillanatokban bukkan fel, amikor Pierce a legkevésbé várná, ugyanakkor a legnagyobb szüksége van rá.
Ám ha tovább zuhan lefelé a homályba, Pierce végül újra ott találhatja magát, ahová egyáltalán nem kívánkozik: az alvilágban."
Én és a könyv:
Ajánlották
Véleményem:
Egy kis felháborodással kezdeném. A felháborodás oka pedig a következő: Hogy lehet az alvilágurát Johnnak nevezni???? Most komolyan! XD Ennél még a pacijának is menőbb neve volt. Felháborodás vége.

először kicsit mogorva volt, de utána tök kedves volt vele. Utána meg, amikor újra találkoznak érthető volt a mogorvasága. XD Nekem valahogy úgy jött le, hogy a csaj rövid idő alatt úgy gondolta, hogy kiismerte és egy szemét és jóformán esélyt se adott annak, hogy másképp lássa. A mellékszereplők se kaptak túl nagy hangsúlyt... Pedig éppen a nagymama kaphatott volna nagyobb szerepet, szerintem. Illetve nem jöttem rá arra se, hogy mikor, hogyan és miért alakult ki közöttük a szerelem? Tök lemaradtam. XD
A vége elég jóra sikerült, tetszett a csavar és úgy alapból ahogy vége lett.
Mindegy :D Összességében: Nem volt rossz és még az is lehet, hogy a folytatásokat is elolvasom.
Ami nagyon tetszett:
Mitológia háttér.
Ami nem tetszett:
Kevés az akció...
Idézet:
"Minden ember hinni akar abban, hogy van valami – valami nagyszerű – várja odaát. Paradicsom. Valhalla. Mennyország. Egy következő – remélhetőleg kevésbé borzalmas- élet.
Csakhogy én már jártam odaát. Szóval pontosan tudom, mi vár ott.
És, nem a paradicsom. Legalábbis, nem azonnal."
"– Sose hagyd, hogy azt mondják, nincs elég sütnivalód ahhoz, hogy véghez vigyél valamit. Nem azt mondom, hogy mindig könnyű lesz, mint az édesanyádnak volt. Talán egy kicsit keményebben kell majd megdolgoznod a sikerért, mint másoknak, ami persze egyáltalán nem igazságos. De nem azt jelenti, hogy rögtön fel kellene adnod. Mert ha ezt teszed, hová fogsz kerülni?"
"Fogadd meg a tanácsom: bármi történjék is…
…ne hunyd le a szemed!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése